Az eptfe iparág fejlődése egy lenyűgöző történet, amely az idők során forradalmi alkalmazásokkal rendelkező iparággá fejlődött. Az epoxi története 1884-ben kezdődik, amikor Alfred Einhorn vegyész egy új vegyületet szintetizált etilénből és formaldehidből. Ezt a vegyületet „epoxidnak” nevezték, amely végül poliollal vagy észterekkel való kombinálásával epoxi néven vált ismertté. Bár ennek az eredeti készítménynek számos gyakorlati alkalmazása volt, felhasználása korlátozott maradt a magas költsége és az elérhető nyersanyagok hiánya miatt. Az 1940-es években számos kutató dolgozott az epoxi eredeti összetételeinek fejlesztésén, köztük az amerikai Richard Condon, aki felfedezte, hogyan lehet tartósabbá tenni kőolajtermékekből származó poliolok, például ciklohexán-oxid és fenol-novolak gyanta felhasználásával. Ugyanakkor a brit tudósok elkezdtek kísérletezni különböző térhálósítószerekkel, például aminokkal és savakkal, aminek eredményeként egy továbbfejlesztett termék született, amely olyan felületek laminálására használható, mint a rétegelt lemez, így erősebbé válik, mint korábban, és így utat nyit a modern kompozit anyaggyártási technikáknak. A második világháború alatt az epoxigyanták katonai alkalmazásai drámaian megnőttek, ami a még jobb minőségű anyagok iránti igényt teremtette meg, ami arra késztette a beszállítókat, hogy egyedi tulajdonságokat fejlesszenek ki, mint például a hőállóság, a rugalmasság alacsony hőmérsékleten, a vegyi ellenállás stb., lehetővé téve számukra, hogy megfeleljenek a repülőgépipari alkatrészek gyártásában szükséges speciális követelményeknek. Ennek a technológiának a fejlesztése ezután az 1950-es években is folytatódott, ahol előrelépések történtek mind a szintetikus gyanták gyártási módszereiben, mind a természetes gumi és szintetikus gumi keverékek, valamint azbeszt töltőanyagokkal kombinált előállításában, létrehozva azt, amit ma „töltött elasztomereknek” vagy gumierősítésű műanyagoknak (FRP) nevezünk. Az 1960-as évek elejére a különböző folyamatok jelentősen finomodtak ahhoz, hogy ipari minőségű tömeggyártási rendszereket lehessen bevezetni, ami további fejlesztésekhez vezetett a színezékek és egyéb adalékanyagok hozzáadásához, ami a modern, nagy teljesítményű, módosított epoxigyantákhoz vezetett, amelyeket számos iparágban alkalmaztak, az építőipartól és a gépészettől az autóipari tervezésen át egészen a közelmúltig. A félvezető csomagolási megoldások összetett formulákat alkalmaztak, amelyek precíz porkohászati képességeket igényeltek, valamint gyémántpor-részecskéket alkalmazó kerámia bevonattechnológiákat, amelyek lehetővé tették a vágószerszám-gyártók számára, hogy magasabb szintű hatékonyságot érjenek el, amelyre mindössze két évtizeddel azelőtt nem volt példa. Ez az idővonal azt mutatja, milyen messzire jutottunk az 1884-es első találmány óta, amely egyre növekvő komplexitás felé csúcsosodott ki, amelyet exponenciálisan aktivál a folyamatosan fejlődő kutatás, és amely jelenleg a határokat feszegeti, meghaladva az Alfred Einhorn életében korábban elképzelhetetlennek vélt kezdeti várakozásokat, megnyitva a korábban elképzelhetetlennek vélt lehetőségeket, ezzel véget vetve a figyelemre méltó evolúciós útnak, amely a múlt és a jelen fejlesztéseit köti össze, és világszerte nagy hasznára válik a jövő generációinak.
Közzététel ideje: 2023. február 27.